Az első mondatom, amit mondok. Másfél év után először. Libabőr, várakozás, öröm, nevetés.
Egy asztalon állok, pár centis magassarkúban. Már megint nincs váltócipőm! Az asztal kicsit imbolyog, de azért elbír.
"Bene cosí"- jön a válasz. A hang gazdája nevetve néz rám. Legalább annyira vigyorog, mint én. Mindig ez történik. Valamiért nem tudunk komolyak lenni. Azt hiszem tudom a választ. Másfél év hosszú idő. Mind a ketten örülünk. Tudjuk, hogy ez most megint jó lesz. Teljesen jó terápia. Röhögőgörcs.
Megfogom a hegedűt - most leginkább a képzeletemben - és a zenére elkezdek hegedülni.
A rendező szól: "Ezt ne úgy!" Instruál. Mi követjük.
Azt hiszem régóta örültem valaminek ennyire. És most újra elkezdődik.
Anconai szerelmesek / Komárom- Jókai Mozi
április 27-28. 19:00
