- Mikor kezdtél el szinkronizálni és mi volt az első szereped?
- 4 éves koromban voltam először műteremben, egy Szerencsi csokireklám forgatásán vettem részt, és azt utó-szinkronizáltuk. Saját magamat kellett szinkronizálnom.
- 2 testvéred után döntötted el, hogy szinkronizálsz? Honnan jött az ötlet?
- Nem egészen, bár a testvéremnek igenis köze van hozzá. Roland nagyon szeretett verseket szavalni és anyuék beíratták egy színitanodába. Elhívták őt egy reklámfilm válogatásra, ahol meglátott a rendező engem is és velem is készítettek egy próbafelvételt. Mind a ketten megkaptuk a szerepet, amit a későbbiek folyamán le is szinkronizáltunk. Ha őt nem hívják a válogatásra én se mentem volna, szóval közvetve neki köszönhetem. Igazából sosem gondoltam rá kislányként, hogy ezt szeretném csinálni- 4 évesen azt sem tudtam mi az a szinkron - egyszerűen így alakult, amiért a mai napig hálás vagyok.
 |
| Munka közben |
- Amikor elkezdted a szinkronizálást, mi volt a legnehezebb számodra?
- Első sorban maga a kezdés. Nem tudtam Ő betűt mondani, ezért kérdéses volt, hogy csinálhatom-e magamat. (Bevallom nem tudom, hogy az ügynökség részéről volt - e gond, de Roland azzal froclizott, hogy ha nem tudom kimondani, úgysem csinálhatom). Egyszer csak este fürdés közben egy testvéri civódás közben - melynek témája a beszédhibám volt - kimondtam helyesen, innentől kezdve nem volt vele jelentős problémám. Illetve a mai napig, ha nagyon fáradt vagyok, bizony előjön, hogy például őzike helyett azt mondom ozike. Ilyenkor tudom, hogy kicsit pihennem kell.
- Kitől tanultál a szakmáról?
- Nem éltem meg ezt kifejezett tanulásnak soha sem, ebben nőttem fel. A családomban senki nem foglalkozott ilyesmivel korábban, úgyhogy minden, amit tanultunk a sok sok türelemnek és segítségnek köszönhető, amit a kollégáktól, szinkronrendezőktől kaptunk. "Az élet a legjobb és legnagyobb tanítómester."
- Melyik az a szerep, amely a legjobban hozzád nőtt, amit a legközelebbinek érzel magadhoz?
- A Kaleido Star című animében Sorát alakítottam, sokban hasonlítottunk egymásra. Jelenleg a Szív doktora című sorozat Annabeth szerepe illetve a Szerelem ajándékba című sorozat Fanny karaktere a kedvencem. Nagyon szeretem őket csinálni, Annabeth kotnyelessége és Fanny bájossága nagyon elragadó.
- Melyik az a szerep, amelyet a legnehezebb volt megcsinálni vagy amitől óckodsz?
- Érdekes amikor olyan filmekben vehetek részt, melyekben valamilyen pszichés problémákkal küzdő szereplőt alakíthatok. Ezeket nagyon szeretem, de sokszor kihívás is egyben. Legutóbb a Halálos barátság című film Ashley-ének kölcsönöztem a hangom. Egyébként rettegek az akcentusos munkáktól, abban még nincs gyakorlatom! 20 év alatt ha háromszor kellett így beszélnem, sokat mondok.
- Volt már olyan, hogy valamelyik tesóddal a filmben is testvérek szerepét osztották rátok?
Igen! A legelső, ami eszembe jut, a Dadus című sorozat. Meglepő módon gyakoribb egyébként, hogy egy
párt alakítunk.
Nekem nagyon tetszett, ahogy a Mamma Mia című filmben Sophie hangját adtad. Mesélj nekem erről kicsit.
- Sajnáltad, hogy magyarul nem énekeltétek fel a számokat?
- Nem. Igaz, hogy énekelgetek, de nem vagyok olyan kiváló énekes, mint Amanda.
- A szinkron azért elég kiszámíthatatlan munka terén. Mennyire van időd másra? Egyszer tudom, hogy voltál óvónő, miért hagytad ott az állást?
- Így van. Elég változó, hogy milyen sűrűek a napjaim. Van olyan, hogy reggeltől, éjjel fél 1-ig még stúdióban vagyok és másnap korán reggel kezdek megint (pár hete 3 egymást követő napon végeztem éjfél környékén). Azonban előfordul, hogy naponta csak 1 munkám van és végzek 1 óra alatt. 1.5 évig dolgoztam egy 3. kerületi óvodában és nagyon szerettem. Sajnos ahogy sejtettem, túl nehezen lehetett összeegyeztetni a szinkronnal, ezért döntenem kellett, mit adok fel. Akkoriban kaptam egy TVs felkérést egy napi sorozatban (Bűnök és szerelmek) amire igent mondtam. A hármat végképp nem lehetett volna összeegyeztetni. Fájó szívvel, de a gyerekektől búcsúztam.
- Milyen szerelmed van még a szinkronon kívül? Hogyan férnek ezek a munkád mellé?
- Abból kifolyólag, hogy a szinkron mennyire kiszámíthatatlan, elég nehéz mellette tervezni. Ez a párkapcsolatban is okozhatna problémát, de az én párom szerencsére ezt jól tolerálja. 2 éve úgy döntöttünk, hogy veszünk egy kutyát, ekkor kezdődött az új "szerelem". Nagyon féltem a kutyáktól, így az volt a feltételem, hogy a kedvesem sétáltatja, nekem sose kell. Ez olyannyira sikerült, hogy ma már 3 kutyám van (Mira, a csivava, Mása, a boxer, végezetül tavaly befogadtunk egy 2 éves bántalmazott csivava fiút, Mogyorót) és ők töltik ki a szabadidőm jelentős részét. "Rosszabb napokon" is, amikor tele vagyok munkával, legalább 1 órát foglalkozom velük a szabadban.
- Ez elég sok elkötelezettséggel járhat. Hogyan néz ki egy heted? Nem lehet könnyű!
- Körülbelül a teendőim egy héten, csak szinkronon kívül! A hétfő késő délután a kutyusoké, agility edzésre járunk. Azonban nem csak ezen az egy napon, hanem egész péntek délután-este (6-9-ig), illetve hasonló időintervallum szombaton is. Mása nevű kutyámmal őrző-védő tréningre is járunk, heti kétszer. Vasárnap és szombat délelőtt pedig szintén különféle tréningekre viszem a kutyáimat (életmód, nyomkövetés). Ez mind sok idő, de ez az alap, amit a kutyáim szükségleteinek kielégítése érdekében igyekszem tartani. Ehhez jön még a többi hobbim; szerda esti táncpróba a Művész Ifjakkal, csütörtökön próba az együttessel (Csinibabák), majd a Fortuna társulattal. Ezen kívül tagja vagyok a Csomópont tehetség gondozó programnak, úgyhogy amilyen sűrűn csak szabadidőm engedi, bemegyek énekelni, gyakorolni, készülök a fellépésekre. Elég nehéz összeegyeztetni a családot, a munkát, a kutyákat, a háztartás vezetést, a fellépéseket, de a világért se mondanék le egyikről sem. Hogy kicsit könnyítsek a napi "kötelességeken", előfordul, hogy Mását elviszem magammal dolgozni. Részben hogy ne legyen egész nap egyedül (a kicsik napi 128 órát játszanak egymással), részben pedig mert ő boxer lévén nagyon energikus és sok mozgásra van szüksége. Próbára szinte kivétel nélkül eljár velem, oda biciklivel vagy rossz idő esetén gyalog megyünk. Ha olyan stúdióba hívnak ahová beengednek kutyákat, oda is viszem magammal. Természetesen ilyenkor körültekintőnek kell lenni, hisz nem biztos, hogy minden kolléga szereti a kutyákat vagy örül neki ha egy boxos fekszik mellettünk, amíg dolgozunk. Igyekszem olyankor vinni, ha tudom hogy egyedül leszek.Mogyoróval jelenleg még otthon dolgozom, őt még szocializálni kell, nem sok embert fogad el, de vele is tervezem foglalkozásokra járni.
- Mik a terveid a jövőre nézve?
- Addig szeretném kihasználni a szinkron/színház/filmek adta lehetőséget, ameddig csak lehet!
- Mi a legnehezebb, amikor szinkronizálsz? Mire kell szerinted odafigyelned legjobban? Milyen típusú szerepeket szeretsz? Mit szeretsz jobban, narrálni, vagy szinkronizálni? Miért?
- A legnehezebb az egészben, pillanatok alatt azonosulni a karakterrel. Bemegyek a stúdióba, mondanak egy tekercs számot és tessék Lényegesen könnyebb amikor kapok egy kis tájékoztatást a szereplővel, filmmel kapcsolatban. Imádom a horror filmeket, pszicho thrillereket, így ezekben szeretek a legjobban dolgozni, illetve a bájos meséken ( most készül a "Szuper négyes", melyben egy kalóz lány vagyok) - ez igazi felüdülés. A hangalámondás és a szinkron között nem választanék, mind a kettőt szeretem, számomra nincs benne különbség.
 |
| Zsanival egy bolondozós estén :) |
