Az elmúlt pár napban, ahogy ezt egy kedves szinkronrendező ismerősöm mondta, "vitorlát bontottam".
Örülök, hogy ekkora nyilvánosságot kapott a kezdeményezésem. Kaptam hideget, meleget, de a pozitív támogatás több volt, mint a negatív visszhang.
Az Origo hírportál címlapra tette a kezdeményezést, a Népszava is megjelentette a hírt. A legjobban az a cikk tetszett, amelyet a Filmuniverzum nevű oldal egyik szerkesztője írt.
Születtek olyan írások az ötletemről, amelyek a szinkron ellen vannak, ezzel semmi bajom, mindenki azt gondol, amit akar. Bár olyan újságírótól, aki ezt írja, hogy "Tiltsák be a szinkront a picsáááába." - ezt nem venném komolyan....
Nagyon örülök a rengeteg emailnek és támogató szónak.
Remélem még többen aláírjátok a petíciót.
Úgy gondolom, hogy a szakma - már önmagában - jeles alkotásai, rendezői, színészei miatt is megérdemelhetné a Hungarikum címet. Sokan lenézik ezt a szakmát, pedig szerintem a magyar társadalom nagy része "meghalna szinkron nélkül"!
Sokan úgy vélik, hogy a szinkron miatt nem beszélnek a magyarok idegen nyelvet. Nem csak a szinkronon múlik egy nyelv tanulása.
Szerintem, aki nyelvet akar tanulni, az leül és megtanulja. Ennyi. Én is több nyelven beszélek, nézek idegen nyelvű filmeket. Ettől még jól esik néha magyarul megnézni egy filmet, és szerintem nem csak én gondolom így. Pista bácsi egy nehéz nap után, amikor már gondolkodni sincs ereje, csak leül a tévé elé vagy Kati néni, aki soha nem tudott egy nyelvet sem megtanulni vagy a 3 éves Ferikének az idegen nyelvű mesék mellett sok mesét kellene magyarul néznie, hogy legelőször a saját nyelvét megtanulja. Sokkal könnyebb ráfogni a szinkronra.
"Persze, más országokban, ahol nincs szinkron mindenki beszél több nyelven." - hallom ezt sokszor. Nem hiszem, hogy azokban a kultúrákban CSAK emiatt beszélne a 70 éves néni idegennyelvet. Ott más a kulturális, történelmi, szociális háttér. Ebbe senki nem gondol bele!
 |
A magyar szinkron még mindig az élvonalba tartozik a környező országok közül, de vehetjük akár egész Európát is.
A szinkronban dolgozó emberek a 80 év alatt folyamatosan hoztak létre és hoznak létre ma is olyan értékű munkákat, amelyek megérdemlik a dicséretet.
A Hungarikum egy olyan érték, amelyre büszkék lehetünk, amelyet ápolni kell és megőrizni az utókornak. A szinkron szerintem pont ilyen!
Ha mégsem kapja meg a Hungarikum titulust, akkor sem leszek szomorú, hiszen a célom az, hogy ebben az évben jobban odafigyeljenek a szinkron szakmára.
Az elmúlt egy hétben ez sikerült is. Sokan azt hiszik, hogy elvakult vagyok a szinkronnal szemben. Ez nem így van. Igen, léteznek kevésbé jó és rossz szinkronok is, de úgy gondolom, hogy ez nem zárhatja ki azt, hogy a rengeteg jó szinkront értékként kezeljük. Mert ez bizony egy érték. A kultúránk része. Anyanyelvünkkel fejezzük ki gondolatainkat, érzéseinket. A szinkron segít abban, hogy egy idegen nyelvű filmet a saját anyanyelvünkön nézhessünk. A jó szinkron pedig javítja a beszédünket, a hangsúlyozást, értelmezést.
Talán, ha Hungarikummá válna a magyar szinkron, az egy olyan cím lenne, amelyhez megpróbálnák magukat a szakmában dolgozó szakemberek tartani. Talán egyszer még minőségi javulást is okozhatna a rossz szinkronok terén. (Bár, hogy mitől lesz rossz egy film szinkronja szerintem elég összetett dolog).
Az biztos, hogy nem állok meg! Egész évben újabb és újabb interjúkat, videókat fogok készíteni.
Szeretném, ha az itt dolgozó embereket felismernék az utcán, mert bizony megérdemlik!!!!
(Jobban, mint néhány önmagát a csatornáknak eladó celeb...)
Hamarosan el is készül első interjúm, amelyet Nikodém Zsigmond szinkronrendezővel készítettem.
Szeretném ezt a szakmát jobban megnyitni a nézők felé, remélem ez év végére sikerül.
