Pár nap múlva itt a karácsony. A bevásárló központ tele volt rohanó emberekkel. Egy kislánnyal az anyukája veszekedett. Egy másik pár szintén, pár méterrel arrébb. A boltokból kígyózó sorok lógtak a folyosóra, az emberek tolakodtak, egymást lökdösték. Sokan csak bementek az adott boltba, ráböktek egy könyvre, ruhára bármire és azt mondták, jó, meg van, ő is kipipálva. (Egy ilyen beszélgetésnek fültanúi voltunk.) Az üzletek persze imádják a karácsonyt. Hatalmas marketingfogást csinálnak ebből az ünnepből, ami a szeretet, béke ünnepe. Ehelyett jelen helyzetben?? (Fentebb olvasható.)Persze ott az ellenpéla, mert nyilván nem ez az átlagos emberi magatartás. De amikor barátnőmmel ott álltunk a tömegben és próbáltuk átverekedni magunkat a folyosó egyik végéből a másikba feltettük egymásnak a kérdést: tényleg erről kell szólnia a karácsonynak? Rohanás, veszekedés, kapkodás, felszínesség.
Gyorsan megvettünk minden hozzávalót és kimentünk a bevásárlóközpontból. Az utca csendes volt, emberek sétálgattak, néhányan forralt bort ittak, a fák fényárban úsztak, a levegő kellemesen hideg volt. Visszaszállt ránk a karácsonyi hangulat, ami a rohanó pláza világában elveszett. Már csak a hóesés hiányzik.
